A milliomos próbára tette az új házvezetőnőt, nyitva hagyva a széfet, de a kamerát visszanézve..
A milliomos próbára tette az új házvezetőnőt, nyitva hagyva a széfet, de a kamerát visszanézve...
A dombtetőn álló kastély olyan tekintélyt sugárzott, amely minden új érkezőt megilletett. Ákos Török milliomos, aki vagyonáról és bizalmatlanságáról volt híres, luxusban élt, de a magány volt az egyetlen állandó társa. Számos csalódást keltő alkalmazotti tapasztalat után úgy döntött, hogy még a szerződés aláírása előtt próbára teszi az új házvezetőnőt.
Anna Horváth, egy egyszerű külsejű, de olyan szemekkel rendelkező fiatal nő, amelyek mintha egy egész világ történetét hordozták volna, kevés csomaggal és egy félénk mosollyal érkezett a kastélyba. Egy távoli faluból jött, és fogalma sem volt arról, milyen főnöknél fog dolgozni. „Ez csak egy munka, mint bármelyik másik” – gondolta, amikor belépett a hatalmas tölgyfaajtón, mit sem sejtve arról, hogy ettől a pillanattól kezdve minden lépését figyelemmel kísérik.
Ákos nem volt bőbeszédű ember, de az elméje mindig aktívan dolgozott. Miközben Anna berendezkedett, ő észrevétlenül előkészítette a próba helyszínét. Az irodában egy nehéz, csillogó széfet hagyott nyitva, amely pénzkötegeket, csillogó ékszereket és fontos dokumentumokat rejtett. Ez egy gondosan megtervezett csapda volt, egy néma meghívás a bűnre. Ákos úgy hitte, hogy az ember valódi jelleme csak akkor mutatkozik meg, ha lehetőséget kap arra, hogy következmények nélkül hibázzon.
Másnap reggel Anna szorgalmasan kezdte el a munkáját. A hideg márvány tisztítása, a végtelennek tűnő könyvespolcok rendezése és a részletek makulátlanságának biztosítása mind a napi rutin része volt. Az iroda azonban, a maga szinte szent atmoszférájával, különleges vonzást árasztott. Amikor végre belépett ebbe a térbe, nem tudta nem észrevenni a nyitott széfet.
Anna egy pillanatra megállt, tekintetét a csillogó arany vonzotta. Gondolatok villantak át az elméjén, mint villámok: mennyire megváltoztathatná az a vagyon az életét, kifizethetné a régi adósságokat, és olyan biztonságot nyújthatna, amelyet soha nem ismert. De egy mély sóhaj után elfordította a tekintetét, óvatosan bezárta a széfet, és folytatta az iroda takarítását, mintha mi sem történt volna.
Néhány órával később Ákos kényelmesen elhelyezkedett bőr székében az irodában, és hozzáfért a rejtett kamerák felvételeihez. Anna minden mozdulatát rögzítették. Figyelmesen nézte a habozást, a pillanatot, amikor a szeme felragyogott a kísértés előtt, és végül azt a tudatos döntést, hogy figyelmen kívül hagyja a szeme előtt lévő kincset. Egy halvány mosoly jelent meg Ákos ajkán – nem a győzelem, hanem a csodálat mosolya.
Anna nem tudta, hogy azzal, hogy kiállta a próbát, nemcsak az állást nyerte el, hanem egy olyan ember tiszteletét és bizalmát is, aki ritkán bízott meg bárkiben. Ákos számára ez a kis gesztus az integritásról többet ért, mint bármelyik gyémánt a széfjében.
