Csernus Tibor nagyméretű festménye mind témája, mind megfestési módja miatt nagy port kavart a magyar művészeti életben készítésének évében, emellett jelentős képe a művész stílusában bekövetkezett fordulatnak, ami az 1957-es Újpesti rakpart megfestésével kezdődött, és a Modellezők című képpel fejeződött be 1963-ban. A Saint-Tropez című festmény létrejöttét a művész franciaországi útja inspirálta, amikor 1957-ben Párizsba látogatva találkozhatott az 1949-től a francia fővárosban élő Hantai Simonnal, s rajta keresztül megismerkedhetett nemcsak a francia kortárs festészet olyan népszerű alakjaival, mint Bemard Buffet, de a szürrealista technikák, valamint a gesztusfestészet (Henri Michaux, Georges Mathieu) is felkeltette érdeklődését. A kompozíció újszerűségét a teljes felület, az alakok, a hajók és árbocok igen nagyvonalú festésmódja adja, a vásznon, ha közelről szemléljük, csak a kor absztrakt festőinek laza ecsetkezelését látjuk, de nem a vélt realista részleteket. A jelenet csak egy-két méter távolságból áll össze, amikor az ecsetvonásokból, karcolásokból és a spaklival felhordott festékfoltokból láthatóvá válnak a divatosan öltözött, tengerparton korzózó fiatalok. A tömeg arc nélküli, a több mint száz alak között csak egyetlen szereplő van, egy szakállas fiatal férfi, aki szembefordul a nézővel. A mű a hidegháború hangulatát idézi, a háttérben az árbocok mögött feltűnő, hatalmas hadihajó és a kép jobb oldalán közeledő repülőgép egyfelől a fenyegetettségre, másfelől a jólét védelmére figyelmeztet.

свернуть