Szolgál: Veperdi Zoltán lelkész
Szentháromság u.10. vasárnap.
Ez a vasárnap fordulat a Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok egymásutánjában. A lo. vasárnaptól a 23-ig terjedő időszak üzenetét így fejezhetjük ki: az egyház fejlődése és isteni erőinek kibontakozása, - megigazítás és megújítás, megvilágosítás és megszentelés az élet különböző megnyilatkozásaiban és vonatkozásaiban. -
Mindez harc, küzdelem és szenvedés között megy végbe a Krisztus-test tagjainak még az ó – és az új- ember tusakodását, összeütközéseit mutató életében. –Régen az egyházat különösképpen is szemléletesen figyelmeztette az ebbe az időszakba eső Lőrinc- (aug.10.) és Mihály-nap (szept.29.), hogy itt a földön szolgáló és szenvedő egyház – a kereszt egyháza! -, és hogy az ördög, e világ és saját testünk (ó-emberünk) támadásaival-kísértéseivel itt a kegyelem országában harcolva kell megküzdenünk, és hogy ebben a harcban Krisztus ereje, onnan felülről való kegyelme a megállásunk és győzelmünk.
(Ebben a periódusba esik az 1938-ban nálunk is egyházi ünneppé lett magyar nemzeti ünnep: Szent István, első apostoli királyunk napja, aug.20-án,- amelynek evangéliuma Luk. 19, 12-26, epistolája pedig az apokrifus Bölcs 31, 8-11!)
A 10. vasárnapnak külön jelentősége van azért is, mert egy határozott történeti tényt illeszt
Be az egyházi év drámájába: Jeruzsálemnek K. r.u.70-ben, aug.10-én bekövetkezett pusztulását. - Isten kegyelme megvetésének szörnyű következményét tárja elénk az ősi evangélium (Luk. 19, 41-47), amely a vesztébe rohanó nemzetét sirató Úrnak Jeruzsálem pusztulásáról való jövendölése. –Jaj annak, aki megveti Isten kegyelmes hozzánk látogatásának idejét! Ne áltassuk azért magunkat! Krisztus gyülekezetéből is vezet út a kárhozatba, ha megvetjük Krisztus kegyelmét, aki itt jár-kel közöttünk az igében és a szentségben és keres bennünket, hogy magánál, az anyaszentegyház ölén megtartson! Az, ami Jeruzsálem 70-ben beteljesedett, Isten ítéletének végrehajtása volt egy hitetlenségében Megátalkodott nép felett. A test szerint való Izrael történetének rettenetes példája indítsa szüntelenül az egyház népét Isten színe előtt a kegyelem éhezésére: vigyázz, Isten-látogatás van, egyetlen elszalasztott alkalom se tér vissza többé! – Az epistola (I.Korint. 12, 2-11) pedig egyrészt rávilágít a kárhozatnak arra az útjára, amelyen minden pogányságra a pusztulás vár, - másrészt pedig megmutatja az isteni kegyelemnek azt a csodálatos gazdagságát, amelyet Krisztus az egyházban fakaszt és áraszt szét, különböző időben és életterületeken. – az egyház élete, íme egészen más, mint a zsidóságé és a pogányságé! – meglátjuk-e, mennyi zsidó és mennyi pogány tévelygés pusztít gyülekezeteinkben, életünkben?!
Az ótestamentumból textusnak ajánljuk Jeremiás 7, 1-11-et: Krisztus gyülekezete, vigyázz, hogy el ne veszítsd a meghívás, a megváltás kegyelmét!
Az evangéliumból ide kívánkozik Máté 11, 20-24, amely a felmagasztaltatásnak és megaláztatásnak, az életnek és a halálnak az útját mutatja meg Isten országában: - a több kegyelem se segít, ha megvetik!
Az epistolai anyagból pedig kiemeljük Róm. 11, 17-24-et: Isten elvetette tulajdon népét, mert Izrael megvetette az Úr kegyelmét, - de Isten örökkévaló szerelemmel szeret, és terve van még vele: mi, pogányokból lett keresztyének el ne bizakodjunk, hogy a szelíd olajfába – Krisztusba- beoltattunk, mert igen könnyen kitörethetünk!
/ Dr. Jánossy Lajos: AZ EGYHÁZI ÉV ÚTMUTATÁSA /
