Hiszünk az Atyában, ég és föld Urában: Ő adott nékünk életet.
Szent Fia, a Bárány, drága vére árán Istenhez visszavezetett.
Szentlélek a vigasztaló, kiben a bűnnek meghaló életünk újjászületett.
Hozsanna! 229. ének 4. versszak

VII.
Jöjj el, Szentlélek Isten!
Hogy az életet bírjuk,
Hogy az életet alázattal bírjuk,
Hogy az életet szeretettel bírjuk,
Hogy az életet hűséggel bírjuk,
Hogy az életet nagylelkűen bírjuk,
Hogy az életet áldozattal bírjuk,
Hogy az életet minden odaadással bírjuk,
Hogy az életet engesztelésedért bírjuk,
Hogy az életet bűneink elégtételéért bírjuk,
Hogy az életet a világon könyörülő irgalmadért bírjuk,
Hogy az életet betegeinkért bírjuk,
Hogy az életet minden embertestvérünk szenvedéséért bírjuk,
Hogy az életet a bűnösök megtéréséért bírjuk,
Hogy az életet a szeretet győzelméért bírjuk,
Hogy az életet a Lélek világáért bírjuk,
Hogy az életet Egyházunkért bírjuk,
Hogy az életet isteni szándékaid szerint bírjuk,
Hogy az életet érted bírjuk,
VIII.
Áldd meg, Urunk!
A születést,
Az anyákat és atyákat,
A bontakozó ifjúságot,
A küldetést,
A gondolat hivatását,
A szív ihletettségét,
Az akarat hősies szenvedélyét,
A világ új feladatait,
Az igazságot,
A jóságot,
A szépséget,
Az életszentséget,
Az alkotásokat,
A sikertelenséget,
A lángelmét,
Az élet névtelenjeit,
Az alkonyodó években járókat,
A szent halált.
IX.
Add ezt nekünk, Urunk!
Minden megbántást elviseljünk,
De senkit soha ne bántsunk,
Bosszút soha ne érezzünk,
Gyűlölni soha ne tudjunk,
Haragot soha ne ismerjünk,
Keresztfád nagy ölelését,
Ennek megbocsátó szeretetét,
Ebben legyünk emberekké, testvérekké,
A te eljött országoddá,
Dicsőséggé és békességgé,
Áldássá és szent derűvé,
Melyben neked kedved teljék.
X.
Add erre kegyelmedet, Uram!
Hogy amire bennünket hívtál, abból semmit el ne veszítsünk,
Hogy amire bennünket hívtál, abból semmit el ne felejtsünk,
Hogy amire bennünket hívtál, ahhoz mindig hűségesek legyünk,
Hogy amire bennünket hívtál, arról soha le ne mondjunk,
Hogy amire bennünket hívtál, azt soha el ne hagyjuk,
Hogy amire bennünket hívtál, azt soha meg ne bánjuk,
Hogy amire bennünket hívtál, annak szomorúságává ne váljunk,
Hogy amire bennünket hívtál, azt soha el ne tékozoljuk,
Hogy amire bennünket hívtál, azt soha meg ne rontsuk,
Hogy amire bennünket hívtál, attól el ne idegenedjünk,
Hogy amire bennünket hívtál, azért mindig hálásak legyünk,
Hogy amire bennünket hívtál, mindig annak éljünk,
Hogy amire bennünket hívtál, belső világunkká váljon,
Hogy amire bennünket hívtál, az lelki otthonunk legyen,
Hogy amire bennünket hívtál, irányítónk maradjon,
Hogy amire bennünket hívtál, bennünk áldás legyen,
Hogy amire bennünket hívtál, szent akaratod megvalósulása legyen,
Hogy amire bennünket hívtál, a te neved megszentelése legyen,
XI.
Te lásd meg, Urunk!
Láthatatlan életünket,
Láthatatlan gondjainkat,
Láthatatlan aggodalmainkat,
Láthatatlan félelmünket,
Láthatatlan sok-sok lelki remegésünket,
Láthatatlan terheinket,
Láthatatlan viharainkat,
Láthatatlan harcainkat,
Láthatatlan elborulásainkat,
Láthatatlan megalázottságunkat,
Láthatatlan gyötrődéseinket,
Láthatatlan elgyöngüléseinket,
Láthatatlan megingásainkat,
Láthatatlan meghasonlásainkat,
Láthatatlan megroskadásunkat,
Láthatatlan tehetetlenségünket,
Láthatatlan elsivárosodásunkat,
Mindent, amit csak eléd boruló lelkünk tud neked feltárni.

A kereszt oltárán Jézus, égi Bárány, Atyjának föláldoztatott.
Kenyér s bor színében megújítja szépen az áldott szent áldozatot.
Ó Atyánk, kegyesen fogadd, hintsd le ránk szent malasztodat, s fordítsd el tőlünk haragod!
Hozsanna! 229. ének 5. versszak

свернуть