Apostoli szakasz:
ApCsel 6,8-7,5a.47-60

Azokban a napokban István kegyelemmel és erővel telve nagy csodákat és jeleket vitt véghez a nép körében. Néhányan azonban abból a zsinagógából, amelyiket a kirenei és alexandriai felszabadított rabszolgák zsinagógájának neveztek, valamint néhányan Kilikia és Ázsia tartományából vitába szálltak Istvánnal, de nem tudtak érvelni azzal a bölcsességgel és Lélekkel szemben, amellyel beszélt. Ekkor felbujtottak embereket, akik ezt mondták: „Hallottuk, amikor káromolta Mózest és Istent.” Fellázították a népet, a véneket és az írástudókat. Odajöttek, elfogták, és a nagytanács elé vezették. Hamis tanúkat állítottak, akik ezt mondták: „Ez az ember állandóan e szent hely és a Törvény ellen beszél. Hallottuk ugyanis, amikor azt mondta, hogy ez a Názáreti Jézus lerombolja ezt a helyet, és megváltoztatja azokat a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.” Ekkor a nagytanácsban ülők mind rászegezték tekintetüket, és látták, hogy az arca olyan, mint egy angyalé. A főpap ezt kérdezte: – Valóban így van-e? Ő erre így szólt: – Atyák és testvérek, halljátok! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban, és ezt mondta neki: Menj ki földedről és rokonaid közül, és menj arra a földre, amelyet majd mutatok neked! Ekkor kiment a káldeusok földjéről, és Háránban telepedett le. Miután atyja meghalt, Isten áttelepítette őt onnan erre a földre, ahol most ti laktok. Nem adott neki ebből örökségül egy talpalatnyit sem. De Salamon épített neki házat. A Magasságos azonban nem lakik emberkéz alkotta házban, ahogy a próféta mondja: A menny a trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Miféle házat akarsz nekem építeni – mondja az Úr –; vagy hol van az én nyugalmam helye? Nemde az én kezem alkotta mindezt? Ti keménynyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szentléleknek, akárcsak atyáitok. A próféták közül kit nem üldöztek atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaz eljövetelét. Most pedig az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek ti, akik angyalok közvetítésével kaptátok a Törvényt, de nem tartottátok meg. Amikor ezeket hallották, düh szállta meg őket, és a fogukat csikorgatták ellene. Ő azonban Szentlélekkel telve az égre emelte tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint Isten jobbja felől áll. Ekkor így szólt: „Íme, látom a megnyílt eget, és az Emberfiát, amint Isten jobbja felől áll.” Erre hangosan kiáltozni kezdtek, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak. Kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk köpenyüket egy Saul nevű ifjú lába elé tették le. Amikor megkövezték, István így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” Ezt mondva elszenderült.

Evangélium:
Mt 21,33-42

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott, és őrtornyot épített. Aztán kiadta bérbe szőlőműveseknek, és útra kelt. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy szedjék be a neki járó termést. Ám a szőlőművesek nekiestek a szolgáknak: az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: »A fiamat csak meg fogják becsülni!« De amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, azt mondták egymás között: »Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét!« Nekiestek, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor tehát majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz azokkal a szőlőművesekkel?” Azt mondták neki: „A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlejét pedig más szőlőműveseknek adja ki, akik idejében beszolgáltatják a termést.” Erre Jézus azt mondta nekik: „Vajon sosem olvastátok-e az Írásokban: »A kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr műve ez, és csodálatos a mi szemünkben.«”

свернуть