1957 júliusától 1963. május 28-ig több mint százszor jelentkezett a rádióban Moha bácsi, a törpe. Leszkai András bácsi, akinek Moha gyerekkoráról szóló meséit tovább közöljük, az alábbi üzenettel bocsátotta útjára sorozatát (Rádió Újság, 1957. aug. 13.)
Július 14-én kirándultam Magyarkútra. Egyszerre csak elálmosodtam. Lefeküdtem hát az erdőben és fejem alá tettem hátizsákom. Egy kisebb sziklatömb volt a közelemben, benőtte a sötétzöld moha. Ha akartam, úgy láthattam, mintha mohából szeme, szája, orra volna a kis sziklának. Olyan volt, mint egy törpe. Ilyeneknek kellene lennünk, - gondoltam -, mint ez a moha-törpe. Szelídnek, barátságosnak, akár a selymes moha, de ugyanakkor erősnek és szilárdnak is, mint a gránit. Behunytam a szemem, gondolkoztam ezen... És ekkor rám kiáltott valaki:
- Hideg a föld, nedves a fű, meghűlhetsz, édes fiam!
Egy törpe állt előttem. ... Nagy nehezen megjött a szavam:
- Dehát... hogy lehet ez? Ilyen törpék csak a mesékben élnek...
Nevetett:
- Én nem a mesékben, hanem itt a Börzsöny-hegységben élek. Moha bácsi a nevem. Itt lakom Törpeházán. Rokonaim követ bányásznak meg ezüstkovácsok, én gyógynövényeket gyűjtök. Ugyanolyan emberek vagyunk, mint ti.
A homlokomra csaptam:
- Hohó! Értem már! Hiszen alszom én most és csak álmodom Önt! De ha már megálmodtam, fel is használom: csinálok Önből egy figurát a Gyermekrádiónak. Az persze igazi mesebeli törpe lesz, varázserejű, úgy érdekesebb.
Moha bácsi elszomorodott:
- Látom, nem akarsz hinni a létezésemben. Vigyázz, édes fiam, aki nem akar hinni valami igazban, szépben és jóban, pórul járhat: büntetésül valóban nem fog hinni benne.
- Hát bizonyítsa be, hogy nem álmodom Önt: jöjjön be a Rádióba és beszéljen személyesen a gyerekekhez.
Moha bácsi rákönyökölt a mohos sziklára:
- Beszéljek a gyerekekhez...?
Megfogta szakállát, a messzeségbe nézett és elgondolkodott... Amikor bevittem a Rádióba a kéziratot, kiderült, hogy Moha bácsi már volt ott személyesen, fel is vették az előadását magnóra! ... Szégyelltem, hogy a magam álmának hittem őt, de nehezteltem is rá. Meg is mondtam neki:
- Furcsállom, hogy függetlenítette magát tőlem, tisztelt Moha bátyám ...
- Hiszen te mesebeli törpét akartál csinálni belőlem! Varázserejűt! Meg akartál hamisítani engem!
Szidott volna tovább is, de egy kisfiú kereste és örömmel jelentette neki:
- Megfogadtam a szavát, Moha bácsi! Már nem önt el a pulykaméreg! Megváltoztam!
- Na tessék! Még azt mondja, hogy nincs varázsereje...
