Vajon milyen férfi tud biztonságérzetet adni egy nőnek? Ki mellett teljesedik ki és válik magabiztossá? A kérdéseket megválaszolja Surjányi Fanni, az MCC Kutatási vezetője az Axiómán.
Ha tetszett a videó, kövess minket az alábbi platformokon:
▲ YouTubeon ➡️[ Ссылка ]
▲ Facebookon ➡️ [ Ссылка ]
▲ Instagram ➡️ [ Ссылка ]
▲ TikTok ➡️ [ Ссылка ]
▲ Twitter ➡️ [ Ссылка ]
▲ Honlapunkon ➡️ [ Ссылка ]
Ha értékesnek tartod a munkánk, akkor itt támogathatsz minket:
[ Ссылка ]
Szöveg:
Legyen kisportolt, okos, gazdag és mindeközben kedvesen támogasson a háttérből?
Vajon milyen férfira vágynak a nők?
Ha ma körbenézünk a kultúrában, hamar arra juthatunk, hogy semmilyenre. Hiszen annyi visszaélés történt a patriarchális elnyomás eredményeképp, s ennek – Oprah Winfrey után szabadon – „az ideje lejárt”.
Számos népszerű filmben: A Jégvarázsban, vagy a Wonder Womanben a fő hőstetteket mind nők hajtják végre, helyrehozzák, amit az erőszakos férfiak elrontottak, a jó példaként állított srácok pedig csupán helyeslő mellékszereplők.
De vajon mi nők tényleg ezt szeretnénk? Mi akarjuk irányítani a világot, ahogy azt Beyoncé megénekelte?
Szerintem nem. Persze mi is szeretnénk maradandót alkotni, azonban az igazán magabiztos nőnek nincs szüksége a férfierő lerontására. Hiszen tudja, hogy egy igazi férfi mellett neki sem csak a mellékszerep jut.
Tehát milyen férfit keresünk mi nők?
Férfiasat. Aki pedig: Először is felelős: nem fut el a kötelességeitől. Nem menekül a hóbortjaiba és nem idegenedik el a családjától. Nem hagy ott a konfliktushelyzetekben, vállalja a harcot és megvéd bennünket, olykor saját magunktól is.
Másrészt jó vezető: nemcsak a szakmájában, hanem férjként és apaként is. Mi nők ösztönösen olyan férfit keresünk, akit tisztelhetünk, akire rábízhatjuk az életünket. Én is ez alapján döntöttem. Persze a feministák ettől megborzonganak: A hagyományos családok „kényelmes koncentrációs táborok” a nők számára – állította Betty Friedan feminista kultkönyvében, noha élete végén maga is elismerte, hogy a család sértetlensége az egyik legnagyobb érték.
A férfias férfi tudatos is: tudja, milyen célokért és értékekért él, ennek mentén keres magának társat és neveli a gyermekeit. Felismeri, hogy a családja élete fő műve, ezért nem passzív az otthonában. Nem menekül és nem játssza át a felelősséget a nőre, erre már Ádám ősapánk is ráfázott.
Egyúttal erős: erős ahhoz, hogy meghallgassa a rábízottak véleményét, majd közérdekű és felelős döntést hozzon. Megbecsüli a nőket. Szembe mer nézni saját hiányosságaival is, és tudatosan küzd ellenük.
A család, a társadalom is csak akkor lesznek erősek, ha a férfiak is azok.
Azonban az erős férfi eszménye napjainkban komolyan veszélyeztetett, aminek több oka is van:
Az első az áldozatmentalitás: A többedik generációs feminizmus a nőket áldozati szerepbe sodorta. Elterjesztette a „fehér heteroszexuális férfi” rémképét, a patriarchátus elnyomó vízióját. Azonban a visszaélések miatt ne tegyük a teljes férfinemet bűnbakká.
A második az apátlanság: Sajnos Magyarországon a KSH adatai szerint az újszülöttek 11 %-a apa nélkül születik. Amerikában egy apasággal foglalkozó kutatóközpont szerint a gyerekek negyede apa nélkül nő föl, akik aztán kétszer nagyobb eséllyel esnek ki a közoktatásból, hétszeres eséllyel fogan gyermekük már a tinédzser korban, és négyszeres valószínűséggel élnek szegénységben felnőttként. Továbbá a jó példa hiányában fiaiknak is kisebb esélyük van arra, hogy megtanulják a felelős férfi szerepet.
A harmadik az oktatási intézmények részrehajlása: Egy OECD jelentés szerint az iskolákban gyakori jelenség, hogy a kisfiúkat megszidják elevenségük miatt, a szende és pedáns kislányokat pedig például állítják eléjük, és jobb jegyeket adnak nekik. A gyerekek így már kiskorban megszokják, hogy ami fiús, az rossz, ami kislányos, pedig dicséretes.
Sajnos mindezzel igazából senki sem jár jól.
Mi lehet hát a megoldás? Mit tehetünk mi nők?
Nőként tudjuk mire van szükségünk a férjünktől, az édesapánktól és a testvérünktől: szeretetre. Akkor is, mikor épp nem szeretetreméltóan viselkedünk. Ideje ráébrednünk, hogy nekik a mi tiszteletünkre van szükségük – akkor is, amikor ezért épp nem tesznek semmit. A tisztelet energizálja és motiválja őket.
Ha hadat üzenünk a férfiasságnak, a társadalmaink felelős vezetők, dolgos családapák és hősies katonák nélkül maradnak. Vészhelyzetben nem a feministák fognak élre állni, hanem az elkötelezett, szerető férfiak. Ne csak akkor kezdjük el megbecsülni őket, mikor az ellenség már a kapukat döngeti.
Persze könnyebb a férfiakat hibáztatni. Mi azonban a nemi egyenlőtlenségek túlhangsúlyozása és a férfiak ellen kitalált „toxikus maszkulinitás” vádja helyett inkább nézzünk szembe vele: bennünket a férfias férfiak tehetnek boldoggá.
