SZEKCIÓ - VELED ALSZOM EL

Feketére váltott az égbolt
Sűrű felhők fedték el a napot.
Csak álltam és néztem a háborút,
Arcomra véres cseppek hullottak.

Kérdőn néztem az égre:
Mondd meg miért van ez, miért nem lehet fény?!
De a felhő mégsem válaszolt:
Magamra hagyott.
Magamra hagyott!

Veled alszom el, Veled ébredek,
Fogod a két kezem.
Veled alszom el, Veled ébredek,
Bennem nincs már félelem.

Tisztulni kezd az égbolt,
Vizes ingem rám tapad hidegen.
Szememben a nap fénye lángol,
Nincs felhő, ami eltakarná előlem.

Újabb pillanat, újabb alkalom,
Mi mindent átéltem? Ma már csak hallgatom…
A vihar odébb állt, én vigyázok Rád:
Aki ma Rád talált. Aki ma Rád talált!

Ó, Veled alszom el, minden éjjelen
Veled ébredek, minden reggel.
Melletted nyílik szemem és mosolyog a hajnal
Nincs már felhő felettem, csak kék ég
Csak a kék ég.
Szikrázó napfény: szemem tükrében él.
Egy újabb dallam a szívembe vág,
Egy újabb érzés, ami hajt tovább.

свернуть